miért utálom a lambadát
Pedig szólhatnának érvek a védelmében. Egyfelől Ákos barátomék átköltése (Szólj rám nyuszifog, és csináld úgy, mintha nem tudnááád) egész frappáns lett, másrészt a Neoton Família életműve jótékony homállyal fedi el az ő verziójukat.
Amiért viszont utálom, az a panellakások egyik nagy átka, a házak közötti parkoló.
Nálunk azt a módit választották a jó tervezőmérnökök, hogy a házak egymással párhuzamosan, de mégis elszórtan helyezkedjenek el. Két épület közé épphogy, de elférne egy teljes focipálya, vagyis alig 45-60 méterre van a szemközti kaptár. Kettő között pedig körbejárható parkoló.
Itt ácsorgott régebben két Opel Astra, abból a fajtából, ami hátul kicsit dobozosabb, szállítási feladatokat ellátandó. Valami kajaküldönc sufnicéghez tartoztak, gondolom családi vállalkozásban.
Este, amikor hazaértek, orral gondosan a ház felé nézve parkoltak le, úgy, hogy másnap reggel csak és kizárólag tolatva találjanak rá a dzsungelből kivezető aszfaltösvényre.
Ezek a reggelek voltak a halálom. A két Astra, minden nap pontban hajnali fél hétkor indult újtára, az első néhány métert rükvercben téve meg. A Lambada volt a tolatózenéjük. Először mindig apjuk állt ki, szép, hajlított ívben tolatott hátra, hogy anyjuk is ki tudjon szabadulni. Nem tartott sokáig, alig fél perc alatt elrendezték a dolgokat, de éveken át ugyanazt a pécészpíker-szerű hangzást hallgatni - idegőrlő volt.
Szerencsére a cég befutott, és így eleinte csak jobb autókra, később más lakásra is futotta a párocskának, mindenki hatalmas megkönnyebbülésére.
Ugyanekkor tűntek el a piranha márkájú riasztóberendezések is, valamint bújtak elő a sötétből a sárga lámpás villogóval szerelt lakásriasztók (amik mindig akkor kapcsolnak be, amikor senki sincs otthon), lletve jöttek divatba az apró, de vékony hangjukon rettentően idegesítő ölebek.
Kertesházas nagypapa mellett rettentő nehéz volt megszokni még ezt a minimális zsivajt is, hiszen más nem borzol minket. A legközelebbi kétsávos autóút jó tíz percnyi sétára, a vasút pedig negyed órára van, hangjuk sincs. A légiutakat néhány éve szintén átterelték máshova, többé nem zavarnak a hajnali fél kettes interkontinentális Boeingek sem. Csend, nyugalom, de egy kertvároshoz képest zaj.
Kicsit rettegek is, mivel belvárosi lakásba lépnék tovább. Vajon ott mi lesz?
