csak a kontent

egyszer majdnem, de aztán nem

hévízi társikolánkban voltunk csereforgalomban, amolyan médiamunkásként. járva-kelve az épületben, feltűnt, hogy minden terem el van nevezve valakiről. volt ott auditórium, meg labor, gondosan elébiggyesztett, de már jó rég meghalt celebbel.

ahogy sétálgattam, találtam egy ajtót, amin semmilyen névtábla sem volt. egy kapcsolószekrényt. nosza, sipirc fel az igazgatóiba, beszélgessünk. interjúnak álcázott lobbyzásommal próbáltam rávenni a hölgyeményt, hogy nem lehetne az véletlenül Gazsó István-kapcsolószekrény? Állnám a költségeket.

Eleinte merev elutasításban tört ki, akkor puhítottam kicsit vigyorogva, majd valami feltétel támasztása mellett kezet csaptunk rá. A feltétel természetesen nem teljesült, így a kapcsolószekrény továbbra is a jellegtelen leltári sorszámával kell, hogy együtt éljen.

És még rólam sincs elnevezve semmi.