csak a kontent

kérdezték, melyiket választanám, ha ez így működne, a polgári-, vagy a “prolilétet”?

egyszerű a válasz, az őszintét, ami ebben a fogalmi kontextusban egyértelműen a proli.

a proli, itt, és így per definitonem a polgári tagadása, a polgárihoz társított értékek megjelenésének hiánya. lefordítva: a proli nem más, mint a művi kreálmányoktól megtisztított polgári, ahol nem kell megfelelni elvárásoknak, a kaszthoz tartozás keretfeltételeinek.

a proli tehát őszintén élhet. lehet fradista, ha úgy gondolja, legfeljebb a polgártól azt hallja, fajmagyarkodik, miközben ő csak otthonról hozta örökségként. a proli ihat üvegből sört utcán, ha meleg van és barátaival kellemes padot talál, a polgár ethosza az erkélyen, asztalnál, karosszékben borozgató ember. a proli kinyithat egy népsportot a metrón, ha kíváncsi a test küzdelmeire, a polgár viszolyog az izzadtságtól.

a proli nem vadember, csak úgy szeretné élvezni az életét, ahogy tudja, és ahogy megteheti. a proli nem hedonista, csak korlátozottak a lehetőségei, és ezt ő bevallja saját magának. a polgár nincs tisztában a határokkal, neki megfelelnie kell.

ha továbbra is így kívánjuk (kívánják?) értelmezni a prolit, akkor én proli akarok lenni.